A népdal a magyar népzene legősibb formája. Emberi érzelmeket és gondolatokat testesít meg, fejez ki. Szerzőiket nem ismerjük, a legtöbbjük szájhagyomány útján keresztül maradt ránk. A 18. század közepéig senki sem foglalkozott a magyar népdalok gyűjtésével, mivel éneklésük mindennapos és természetes volt. A népdalok és a szövegek feljegyzése már a 19. században elkezdődött. A tudományos népdalgyűjtéssel a 20. század elejétől foglalkoznak népdalgyűjtőink. Népdalaink eredetének kinyomozása elsősorban Kodály Zoltán és Bartók Béla – 20. századi zenetudósaink, zeneszerzőink - nevéhez fűződik.
Népdalaink a népi kultúra virágai. A népdalok világa évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet,szabályok és rendek nélkül virulnak.
Stílusuk szerint a magyar népdalok két csoportra oszthatók: régi és új stílusú népdalokra. A régi stílusú népdalok nagy része több száz éves, gyökereik a honfoglalás előtti időkre nyúlnak vissza. Az új stílusú népdalok keletkezése a 19. századra tehető.
Legértékesebb zenei kincseink a régi dallamok. Régi stílusú népdalok például a "Felszállott a páva", "Megrakják a tüzet" című magyar népdalok.
A Felszállott a páva című népdal a legrégebbiek közül való pávatípusú dalunk. E nagyon régi népdalok közé sorolhatók a siratóénekek, regös dallamok és gyermekjátékdalok is. Az ősi magyar siratók 2-3000 évesek,amelyek a magyarság ázsiai őshazájából származnak.
Új stílusú népdalok például az "A csitári hegyek alatt", "Csillagok, csillagok" címűek. A régi- és új stílusú magyar népdalok egymásnak szerves folytatásai.
forrás: Wikipédia